Kicsit átnézegettem a blog statisztikai adatait, és így látom, hogy sok látogatónak foglalkoztatja a fantáziáját a cserepkálha, de meg a beltéri terméskő burkolás is. Aztán a cimkefelhőből kiválasztva a cimkéjét arra a felfedezésre jutottam, hogy bizony megfeledkeztem arról, hogy valójában megmutassam milyen is ez a kálha (nem elírás, tájszó mifelénk Zalában). És ma már első kézből származó fűtési információkkal is rendelkezem, mint egy éves kálhatulaj.
Korábbi posztban már említettem, hogyan is készült és ki volt a kivitelező mester. Egy másik posztban pedig arról írtam, hogyan készült a terméskő burkolás a kályha körül. Emlékeztetőül csak annyi, hogy egy talapzatra épült.
Úgy lett beállítva, elhelyezve, hogy lehetőség szerint több helyiséget is fűtsön.
Amint látható a nappali felé a falsíkból is kiemelkedik, így ebbe az irányba is erősebben sugározza a hőt. Fontos, hogy sugározza. A kályhatest felülete általában úgy 60-80 celsius körül mozog. Megérinteni nem érdemes, max néhány másodpercre, mondjuk kettőre, mert utána odakozmálsz.
Mátyásnak, a kálhaépítő mesterünknek igaza lett mindenben, amit használati utasításként adott. Először is a megépítés után nyitva hagytuk az ajtaját, de nyitva hagytuk a hamuzó ajtaját is, hogy a folyamatos huzat a kálha testén belül előidézze a szárítás, száradás folyamatát. Ezáltal az építéskor bekerült nedvesség talán 30%-tól sikerült megszabadulni, tehát a kálhatesten belül nem volt érzékelhető a nedvességtartalom vesztesége. Maga a kálha tavaly augusztus elején épült, így a fűtési szezonig még volt kb két hónapja, hogy száradhasson. Aztán amikor érezhetően kezdtek hűvösödni az esték, bizony már be-be kellett gyojtani őkelmét. Erre az esetre is megkaptuk a passzust, ami szerint üzemeltetni kellett. Mégpedig egy nap csak egyszer szabadott begyújtani és kisebb famennyiséggel úgy, hogy a láng ne legyen nagy és folyamatosan égjen, tehát az ajtókat nem szabad bezárni! Csak akkor, ha már teljesen leégett a fa, és parázs is alig maradt. Ezzel a szisztémával fűtöttünk kb két hétig, s így tudtuk a kálhát kiszárítani azelőtt, hogy beindult volna a nagyüzem. Ellenkező esetben sérült volna a kálha sarazása (mert ugye agyagból épül), szétrepedezett volna, akár füst szivároghatott volna belőle, legrosszabb esetben a teste szét is nyilhatott volna, s aztán akkor lehet újra festeni, építeni, meg még ki tudja mit nem...
Aztán amikor beindult rendesen a fűtési szezon, úgy október vége környékén, akkor már esténként és reggelenként is be kellett gyojtani. Napi két begyojtással elértük azt, hogy folyamatosan tartotta a hőt a kálha, oszt nem hűlt ki. Nagyon kellemes érzés, úgy hazaérni, hogy kellemes hőmérséklet fogad otthon, s nem azon görcsöl az ember, hogy mire melegszik fel a lakás. Bármikor bárhová, akár órák hosszat is bátran "kimaradhatunk", ha úgy tartja kedvünk, mert a kálha biztonságosan üzemel, és bizony tartja a meleget. Komolyan mondom, a fűtés végre nemcsak praktikussá, de kényelmessé is vált.
A famennyiség mércéje egy diszperzites vödör, vagy kisebb véka. Eleinte diszperzites vödör volt, aztán áttértünk egy kisebb, vagy inkább normál méretű vékára. Abba is kb egy diszperzites vödörnyi fa fér. A képen a kályha előtt látható fémlemezzel bélelt, amúgy fából készült tároló edényt szoktam tele rakni esténként. Így reggelente nem kellett kimennem a hideg faházba tüzelőanyagért. Mivel 6-ra járok dolgozni, ezért reggel 4 óra körül szoktam begyújtani.
Nagyon sokszor csak a magam szórakoztatására lemértem az időt, ami alatt a begyújtást elvégeztem. Nem tévedés, kemény kettő percembe telt a kályhát megrakni fával és a tüzet meggyújtani. Már amikor meg kellett gyújtani... Ugyanis sokszor fordult elő, hogy annyi parazsat megtartott a kálha, hogy csak rá kellett raknom a következő adag fát, és miután megnyitottam a szellőztetőt már ropogott is a tűz. És ez nem mese, tényleg így van. Gyakorlatilag abban a pillanatban, ahogy kinyitom a szellőztetőt, azonnal megindul a huzat és már be is lobban a láng!
És itt jön a képbe a sokak által említett por, kosz, famorzsolódás, miegyebek. Hát kérem szépen - való igaz, hogy ez a tevékenység kosszal jár, de - fogtam egy partvist meg egy műanyag szemeteslapátot, és jól összesöpörtem a lepotyogott fahulladékot, port. Semmi kosz nem maradt utánam egyszer sem! Ezzel a mozzanattal együtt is 4 percembe tellett a teljes procedúra. Na, ki lehet bírni?
Tehát a fűtés mennyisége reggel egy véka, és este még egy. És ennyi. Pont.
Összességében, bár pontosan nem mértem fel, de kb 10(!) m3 fát használtunk el fűtésre. Mindezt úgy, hogy a cserépen kívül még egy másik, egy "Németh" kályhával is fűtöttünk. Aki ismeri ezt a kályhatípust (öntöttvas test, belül samott tégla, kívül jellegzetes, mintha csempe lenne, korong mintájú "páncélburkolat", ami szétosztja és így hatékonyabban sugározza a hőt, illetve a kályha elején található ajtón egy 8 db hőálló üvegecskéből készült látványablak is van), az tudja,hogy nagyon szeretik sokfelé, mert gazdaságos, és samott burkolatának köszönhetően szintén képes órákon keresztül megtartani a parazsat (kb 4 óra). A meleget már nem annyira, de azzal sem áll rosszul. Úgy gondolom, hogy termetéhez képest az egyik leggazdaságosabb és "legtehetségesebb" kis kályha. És most nem akarok itt vitát nyitni, hiszen számos újabb, szebb, jobb teljesítményű kályha létezik már, de azokat nem mindenki engedheti meg magának.
Amennyiben az általunk elhasznált famennyiséget meg kell vásárolni, mai árakon úgy 140 000 Ft-ot számolhatunk egy télvíz szezon kifűtésére úgy, hogy a lakásban tényleg jó idő van, és a komfortérzetünk ezáltal jó. Ugyanez gázzal, talán nem járok messze a realitástól, szinte megvalósíthatatlan. Hacsaknem majdnem passzívházban él valaki. És akkor még nem is szóltam arról, hogy a fatüzelés megújuló energiának számít.
Aztán amikor beindult rendesen a fűtési szezon, úgy október vége környékén, akkor már esténként és reggelenként is be kellett gyojtani. Napi két begyojtással elértük azt, hogy folyamatosan tartotta a hőt a kálha, oszt nem hűlt ki. Nagyon kellemes érzés, úgy hazaérni, hogy kellemes hőmérséklet fogad otthon, s nem azon görcsöl az ember, hogy mire melegszik fel a lakás. Bármikor bárhová, akár órák hosszat is bátran "kimaradhatunk", ha úgy tartja kedvünk, mert a kálha biztonságosan üzemel, és bizony tartja a meleget. Komolyan mondom, a fűtés végre nemcsak praktikussá, de kényelmessé is vált.
A famennyiség mércéje egy diszperzites vödör, vagy kisebb véka. Eleinte diszperzites vödör volt, aztán áttértünk egy kisebb, vagy inkább normál méretű vékára. Abba is kb egy diszperzites vödörnyi fa fér. A képen a kályha előtt látható fémlemezzel bélelt, amúgy fából készült tároló edényt szoktam tele rakni esténként. Így reggelente nem kellett kimennem a hideg faházba tüzelőanyagért. Mivel 6-ra járok dolgozni, ezért reggel 4 óra körül szoktam begyújtani.
Nagyon sokszor csak a magam szórakoztatására lemértem az időt, ami alatt a begyújtást elvégeztem. Nem tévedés, kemény kettő percembe telt a kályhát megrakni fával és a tüzet meggyújtani. Már amikor meg kellett gyújtani... Ugyanis sokszor fordult elő, hogy annyi parazsat megtartott a kálha, hogy csak rá kellett raknom a következő adag fát, és miután megnyitottam a szellőztetőt már ropogott is a tűz. És ez nem mese, tényleg így van. Gyakorlatilag abban a pillanatban, ahogy kinyitom a szellőztetőt, azonnal megindul a huzat és már be is lobban a láng!
És itt jön a képbe a sokak által említett por, kosz, famorzsolódás, miegyebek. Hát kérem szépen - való igaz, hogy ez a tevékenység kosszal jár, de - fogtam egy partvist meg egy műanyag szemeteslapátot, és jól összesöpörtem a lepotyogott fahulladékot, port. Semmi kosz nem maradt utánam egyszer sem! Ezzel a mozzanattal együtt is 4 percembe tellett a teljes procedúra. Na, ki lehet bírni?
Összességében, bár pontosan nem mértem fel, de kb 10(!) m3 fát használtunk el fűtésre. Mindezt úgy, hogy a cserépen kívül még egy másik, egy "Németh" kályhával is fűtöttünk. Aki ismeri ezt a kályhatípust (öntöttvas test, belül samott tégla, kívül jellegzetes, mintha csempe lenne, korong mintájú "páncélburkolat", ami szétosztja és így hatékonyabban sugározza a hőt, illetve a kályha elején található ajtón egy 8 db hőálló üvegecskéből készült látványablak is van), az tudja,hogy nagyon szeretik sokfelé, mert gazdaságos, és samott burkolatának köszönhetően szintén képes órákon keresztül megtartani a parazsat (kb 4 óra). A meleget már nem annyira, de azzal sem áll rosszul. Úgy gondolom, hogy termetéhez képest az egyik leggazdaságosabb és "legtehetségesebb" kis kályha. És most nem akarok itt vitát nyitni, hiszen számos újabb, szebb, jobb teljesítményű kályha létezik már, de azokat nem mindenki engedheti meg magának.
Amennyiben az általunk elhasznált famennyiséget meg kell vásárolni, mai árakon úgy 140 000 Ft-ot számolhatunk egy télvíz szezon kifűtésére úgy, hogy a lakásban tényleg jó idő van, és a komfortérzetünk ezáltal jó. Ugyanez gázzal, talán nem járok messze a realitástól, szinte megvalósíthatatlan. Hacsaknem majdnem passzívházban él valaki. És akkor még nem is szóltam arról, hogy a fatüzelés megújuló energiának számít.
A fenti képen megfigyelhető, hogy a tűztér nem fekete, nem kormos. Ez a kép már tavasszal készült (de tényleg!), ezért ég benne ennyire kevés fa. Akkor már elég volt ennyi is ahhoz, hogy kellemes időt csináljon estére és másnapra is... Tehát nem kormos és - nem repedezett, nem potyognak, nem hiányoznak darabkák a samottból. Ezt azért mutatom meg, mert a cserépkályha fűtésének egyik lényege, hogy száraz fával tüzeljünk, ne nedvessel. Egyrészt így hatékony a fűtés, hiszen így melegszik fel rövid idő alatt " üzemi" hőmérsékletre, és így tudja hosszú órákon keresztül megőrizni a hőt és a parazsat, másrészt nincs anyag, ami eltömítheti a füstjáratot és a kéményt. Normál esetben a kályha fűtési ideje 8-10 óra(!). Ugye hogy kényelmes?
Ja és még azt is hozzá kell tennem, amit a kép úgyszintén illusztrál, hogy a kályhába a fát nem bedobáljuk, hanem betesszük! Nagy különbség! Ha nem barmoljuk szét a tűzteret, akkor többszörösére növelhetjük kályhánk élettartamát, és nem utolsó sorban biztonságos marad az égés is, nem kell számítanunk esetleges füstölgésre sem!
Ezek a képek talán éreztetik, hogy valójában mekkora tömegről is van szó. Mérete ellenére az egész lakás kifűtésére, illetve annak ellenére, hogy szinte pont a lakás központjában van, mégsem alkalmas, ezért távlati tervekben szerepel még egy kisebb cserépkályha megépíttetése is a nappaliba, ami által az egész lakásban kényelmesen elérhető lesz már a kellemes hőérzet.
Viszont a szobákat, az előszobát, a fürdőt, és a két betűs helyiséget tökéletesen kifűti, de a nappali és konyha hőmérsékletéhez is jócskán hozzájárul. A nappaliban van szükség a másik fűtőtestre, mert bár érezhetően ott is melegít a kálha, de nincs olyan hőérzet, ami kényelmessé tenné az ott tartózkodást télen. Azt azért hozzá kell tennem, hogy a nappaliban csak akkor van szükség a másik kályhára, ha a kinti hőmérséklet tartósan 10 fok körülire, vagy az alá csökken!
Amikor a legnagyobb fagyok voltak télen, ami az elmúlt telet tekintve napközben -13, -14 fok volt, akkor is elég volt a napi kétszeri begyújtás a kálhában. Ezt azért írom, mert más kálhatulajoktól (vannak páran a környéken, de a neten is fórumoznak) azt hallottam, hogy a legnagyobb fagyok idején akár háromszor is tüzelnek egy nap. Ezt persze úgy kell elképzelni, hogy miután leégett az adott famennyiség a kályhában, pár órával később újra megrakták, hogy jobban melegítsen. Nos a mi esetünkben ez nem volt szükséges, mert tökéletesen, egyenletesen fűt minden esetben. Ez persze lehet az épület szigeteltsége miatt is, de előfordulhat a tulaj komfortérzete miatt is. Mindenki más és más beállítottságú, van aki melegebbet szeret, van, aki kicsit hűvösebbet. Bár télen szerintem mindenki a meleget szereti!
A kálha tüzeléséhez azt még hozzá kell fűzni, hogy a tüzelés menete a következő - begyújtás után kb egy-másfél órán belül leég az adott famennyiség. Amikor parázs van már csak a tűztérben, és az sem lángol (!), akkor lezárjuk a kálhát, hogy levegőt ne kaphasson, s így a kályha megőrzi a parazsat is, és a felhevült csempék ezáltal még tovább megőrzik a hőt is. Ennyi. Fontos, hogy a parázs ne is lángoljon, csak izzon, amikor lezárjuk a kálhát! Ha ugyanis lángol még, akkor ott ugye égés van, tehát égéstermékek, gázok keletkeznek, amiknek el kell hagyniuk a kálhát a füstjáraton és a kéményen keresztül. Ellenkező esetben az esetleg felgyülemlett gázok szétnyomhatják, szétrobbanthatják a kálhát!
Mint írtam tökéletesen kifűti a fürdőt is. A fürdőt korábban egy falibabával, tehát gázzal fűtöttük, de az elmúlt téltől erre semmi szükség nincsen. Mindössze annyi a feladat, hogy a fürdőajtót nyitva kell hagyni. Na nem teljesen sarkig tárni, csak nyitva hagyni. És ennyi is elég a megfelelő felmelegedéséhez.
És micsoda hangulata van! Egyrészt a kályha szép, tényleg nagyon tetszik, ahogy kialakítottuk, szerintem ez lakásunk egyik legszebb, leghangulatosabb pontja. Azt hiszem a terméskő burkolattal sikerült megfelelően feldobni, és kihangsúlyozni...
Amint látható nemcsak a kályha mellé került a terméskőből, hanem a fürdő melletti falakat is azzal burkoltuk, elrejtve benne egy kapcsolót is. És a nagy boltíven keresztül a nappaliba is behúzódik (a fürdőajtó később lesz lecserélve és csak a fotó kedvéért nyitottam ki ennyire). Sőt a burkolat a két szobába is behúzódik. Télen ide a kályha elé szoktunk teregetni, és gyakorlatilag egy éjszaka, vagy egy délután alatt meg is száradnak a ruhák.
Ezen a fenti képen érzékelhető az is, hogy miért nem tudja tökéletesen kifűteni a nappalit. Kicsit messze van hozzá, hiszen ez a tér gyakorlatilag a boltívvel kapcsolódik a nappalihoz (és egy ugyanekkora boltívvel kapcsolódik a konyha is a nappalihoz).
Egy ugyanilyen stílusú, de karcsúbb kálhára van szükség a nappaliba is, és a fűtés megoldva. A lakás díszítése, egyedisége úgyszintén...
Két dolgot szeretnék még a végén megemlíteni. Az egyik, hogy a terméskő is átmelegszik, átveszi a hőt a kálhától, így nagyon kellemes érzés ücsörögni, olvasgatni rajta időnként.
A másik a fuga. Mint minden csempézést, a kálha csempézését is fugázni kell. Amely fuga a test tágulása miatt kipotyoghat. Nos a mi esetünkben alig potyogott valamennyi, az is leginkább a tűztér környékén, de az sem probléma, mert újrafugázható. És nem kell megijedni attól, ha kipotyog, attól még nem tud füst szivárogni a kálhából, mert az ugye belül agyagozva van! Ha füst szivárog belőle, akkor az nem a fuga kipotyogása miatt van, hanem azért, mert belül nagyon megrepedt az agyagozás. Mint ilyen, azonnal javításra szorul! A fuga csak díszítés!
