2012. január 31., kedd

Szobák kialakítása 5.

 A falak lekaparása után első lépésként önterülő betonréteget öntöttünk be, hogy tökéletesen kiegyenlítődjön az  aljzat.


Aztán következett a glettelés két rétegben, csiszolással együtt.

(Igen, ez is saját kezűleg.)

Amint a gletteléssel megvoltunk következhetett a festés. Úgy döntöttünk, hogy először a hálószobát csináljuk meg, hiszen már 5 éve itt élünk és még egyszer sem használtuk. Illetve használtam, de teljesen más funkciót töltött be eddig. Ez volt a műhelyem. Itt készültek a "maszek" kárpitozások, de saját bútoraink egy része is itt született meg, vagy alakult újjá. Mostanra viszont már alig vártuk, hogy végre tényleg elkészüljön, és beköltözhessünk. 
El kell mondanom, hogy az évek során rengeteg falszín született meg bennünk, hogy melyiket is szeretnénk a falakon látni. Abban megegyeztünk, hogy mindenképpen meleg tónusú színeket szeretnénk. És abban is biztos voltam, hogy a sárga semmilyen árnyalatát sem akarom a hálóban! És nem akarok mályva színt sem, és bordót sem. Hogy miért? Két oka van: mert ezek a színek hihetetlenül kedveltek lettek az elmúlt pár évben, és én ódzkodom a közkedvelt dolgoktól. Illetve, mert bár meleg földszíneket akarunk, de nem harsányakat. Úgyhogy sok-sok nézelődés, színminta nézegetés, illetve a jó előre (3 éve) megvásárolt laminált parketta színvilága és erezete miatt, és ízlésünk kellő vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a szoba mogyorószínt kap. Csokoládéval megspékelve. A tejcsoki színt az ágyunk mögé terveztük az északi falra. Kettős szerepe van: egyrészt oldja bennünk a szoba északi volta miatti esetleges tudatalatti hidegérzetünket, másrészt pedig a mogyorószínnel növények kontúrjait szeretnénk festetni az ágy mögötti csokoládésávba. Mindkettőnknek nagyon tetszenek az ízléses falmatricák, de matricázni nem akarunk. Szomszédék hálójában festett az egyik falra egy hatalmas ágmotívumot egy közös ismerősünk, akit, látván több munkája precizitását, mi is megbízunk majd a díszítéssel. 
Alighogy a festék megszáradott a falon azonnal lefektettük a közepes vastagságú szigetelő habra a világos árnyalatú parkettát. Természetesen szomszéd segedelemmel.





A mogyorószín érdekessége, hogy a fényviszonyok változása szerint változik a fal árnyalata is.



Minden munkálat precíz ellenőrzés mellett zajlott.


Szomszédasszonyok legott ablakpucolásba feledkeztek.



Aztán helyükre kerültek a szegélylécek is.

Ma pedig már így néz ki.



Íme a csoki fal. (Az ágyunk és a "éjjeli szekrények" még a régiek, cserére várnak.)



A másik szoba, leendő gyerkőcbirodalom, közös megegyezés után egy halvány tojáshéj színt kapott. Elsőre nagyon elleneztem, valahogy nem tudtam elképzelni ezt a színt, de engedtem, mert a háló színeiben nem ismertem, ugye, pardont. Na ahogy ment föl a szín a falra, úgy lett egyre barátságosabb, úgy terült egyre szélesebbre a mosoly az orcámon. Végül aztán megdicsértem párom a tökéletes választásért. (Mármint a fal színe miatt, ehe). Féltem, hogy nagyon halvány, nagyon sápadt lesz, de ellenkezőleg, a szín nagyon él. Napfényben pedig egyszerűen csudás. A parketta sötétebb árnyalatú, fa erezetű. Harmonizál a világos fallal, és kellemes melegséget sugároz.





(Saját készítésű gardrób. A fiókok javításra szorulnak, mer' elméreteztem)

A bútorzat ugyan még erősen hiányos, a megfelelő bordűrcsíkokat sem találtuk még meg, a képek sem kerültek még fel a helyükre, de apránként minden elkészül. 
Aztá' így. Egyenlőre.

2012. január 28., szombat

Szobák kialakítása 4.

 Az aljzat kialakítása után a villanyvezetékelés felújítása, cseréje volt soron. Gyakorlatilag az egész házban teljesen kicseréltük a villanyvezetékeket modern rézvezetékekre. Viszonylag szerencsém volt a fal vésésével, mert sok helyen olyan vastag a vakolat, hogy elég volt csak azt megvésnem, így nem kellett küszködnöm a téglák vésésével. Tudom, hogy flexxel egyszerűbb és gyorsabb a munka, próbáltam is, de gyorsan letettem róla lévén, hogy bent lakunk a lakásban. Olyan por keletkezett a flexelés nyomán, hogy egymást nem láttuk... Arról nem is beszélve, hogy a por mindenhová "beült", győztük takarítani a bútorokat meg mindent.
Azt eddig nem említettem, hogy a lakást kettéosztottuk felújítás kivitele szempontjából. Egyik fele a vizesblokk, konyha, spájz, nappali. Másik fele az előtér, a szobák és a bejárat. Asszem most már lassan egy alaprajzot is feldobok, hogy láthatóvá váljanak az átalakítások, térszervezések.
Szóval a vellanyszerelés...





Azért az eredeti vellanvezetékelés pár szót érdemel. Érdekes emberke lehetett az, aki azt megcsinálta. Sok helyen derékmagasságban voltak a vezetékek a falban, és ennek megfelelően derékmagasságban a dugaszoló aljzatok, konnektorok. Az egyik szobából a másikba derékmagasságban a válaszfal "mögött" volt áthúzva a vezetékelés. Na ilyet még sehol nem láttam. Eddig. Nagyon fájhatott az egykori villanyszerelő mester dereka, vagy esetleg tériszonya lehetett nem tudom, de egy biztos - ilyet nem csinálunk!! 

A vellanszerelés befejeztével aztán egy nagyon csúnya munkafolyamat következett. Mégpedig a falak lekaparása. Az előző festék, az a szép mintás, mint ahogy a képeken látható, na az a festék enyves, azaz még véletlenül sem "lélegző", és még véletlenül sem átfesthető... Úgyhogy előbb egy használhatatlan régi spaknival, majd a kezdeti szenvedések után egy újonnan beszerzett falkaparóval estünk neki a falnak.


Ezen a képen jól látszanak a nagyjából derékmagasságban lévő régi aljzatok. (A három fekete pont a falon.)

Kb. egy hétig (esténként) tartottak a munkálatok. Amikor is egy festő haverom eljött hozzánk, hogy megnézze a munkát. Fél másodperc alatt kiderült, hogy a plafont is le kell kaparni... Baazzzz.
Másnap egy barátom segedelmével nekiestünk. Mit nekünk szilikózis, vérvörös szemek, szó szerint köpni, nyelni nem tudtunk, és ádvedlettünk a "fehér emberekké", majd hirtelen megőszültünk.





Ketten egy nap alatt megcsináltuk. Nem irigylem a festőket, nem könnyű munka az övék..., bár annál látványosabb. 
Végül aztán két réteg glett, csiszolás, néhány nap és készen álltunk a festésre. 





2012. január 7., szombat

Cserépkályha, terméskő

 A kályha elkészültével határoztuk el, ami addig csak egy kósza gondolatként lengedezett körbe bennünket, hogy építsünk padkát hozzá, hiszen úgy nagyon mutatós lesz. A padka, ha szépen meg van csinálva, nagyon ki tudja emelni egy ilyen cserépkályha szépségét! Ezért legott azt is elhatároztuk, hogy a két szoba felől is kap szép, hangulatos padkát a mi "drágaszágunk". És az előzetes kósza gondolatok tovább szülték önnön magukat, így előbb derengeni kezdett, majd később elhatározássá változott, hogy szép terméskővel fogjuk burkolni a padkát. Azonnal körül is néztem környékünkön és a neten is terméskő után. Ekkor találtam rá a mi köveinkre a Vaterán. Sikerült nagyon jó áron, 1200 Ft/m2 áron hozzájutni a keszthelyi terméskőhöz (Nagymarko13 - tól vásároltuk, és ha jól tudom még mindig van neki bőven!). S mivel ilyen jó áron volt, hát azonnal vettünk is belőle 10m2-re valót. Az üzletet az első megkereséstől számított néhány órán belül nyélbe is ütöttük, ami egy komoly meglepetést tartogatott számunkra. Nagymarko13 nem lakik messze tőlünk, mindössze kb 30 km, ezért az első telefon után azonnal felkerekedtünk, hogy megnézzük a portékát. Megérkezve egy nagyon kedves, fiatal házaspár fogadott minket. Pillanatok alatt összehaverkodtunk, még a házukat is megmutatták, hiszen ők is nemrég fejezték be az átalakításokat. Aztán miután megegyeztünk, azon tanakodtunk párommal, hogy mikor tudjuk elvinni a köveket, hiszen ennyit nem tudunk elrejteni a Fordunkba. Ekkor ért az a bizonyos komoly meglepetés. Ugyanis Nagymarko felajánlotta számunkra saját utánfutóját kölcsönbe, szállítás céljából. Első csodálkozásunkban elutasítottuk a kedves ajánlatot, mondván nem is ismerjük egymást. Mire ő közölte, hogy tényleg szívesen odaadja a futót, csak az az egy kérése van, hogy vigyem neki vissza valamikor... Mondhatom csodálatos érzés, és bizony nagyon jól esett a májunknak, hogy ilyen röpke ismeretség után, azonnal ennyire megbízik bennünk. Végül is elfogadtuk a kedves ajánlatot, és hazaszállítottuk a köveket, és lepakolás, és a futó letakarítása után azonnal vissza is vittem.
A kályha köré nyilvánvalóan nincs szükség ekkora mennyiségű kőre, de azért vettünk ennyit, mert lelki szemeink előtt kirajzolódott, hogy mi mindent lehet még burkolni a terméskővel a beltérben. 
Első lépésként megépítettük a padkát a kályha köré, aztán megkezdtük a burkolást.



Annyira megtetszett a kő a falon, hogy még további helyeket jelöltünk ki burkolásra. A köveket szigorúan flexibilis ragasztóval erősítettük a falra mindenhol, hogy jól bírja a hőmérséklet ingadozásokat. Főleg a kályha mellett, ugye. Természetesen a munkálatok folyamatos ellenőrzés mellett zajlottak.


Hát a kövek felrakása a falra nem volt könnyű mozzanat. Nagyon aprólékos munka. Először is valamelyest átválogattuk a köveket, mert előfordult köztük néhány szürkébb, vagy éppen rőt vörös darab. Ezeket nem akartuk a kályha mellé, vagy a beltérben bárhová is felrakni. Inkább a sárgás, homokszínárnyalatot akartuk a falon látni, hiszen a továbbiakban is eme arany és homokszínárnyalatokkal akarunk "operálni" a lakásban falon, aljzaton. Aztán aprólékos, tördelős, kalapálós puzzle-ozás kezdődött. Összességében kb. egy teljes hétbe került, ez persze több délutánból adódik össze, amíg a kövek a helyükre kerültek. Lassan ment, mert a munkahelyi elfoglaltságunk miatt kevés volt az idő is, amit esténként itthon is munkával tudtunk tölteni, de ahogy alakult úgy lettünk egyre elégedettebbek. Elégedettek az elvégzett munkával és elégedettek a kialakuló látvánnyal is. Ám ekkor következett a munka legnehezebb, legpepecselősebb része, a fugázás.
Dénes barátom mondta, hogy eddig csak misungot (homok és cement keveréke) használt fugázás gyanánt. Nekem azonban a misung nem is tetszik, illetve gyanakodtunk, hogy a misung nem nagyon bírja el a hőmérséklet ingadozásokat. Márpedig a kályha mellett a fal is, de azon a terméskő is át fog melegedni (ami így is van - a szerk.). Dénes egyik haverja, aki segített nálunk egyszer-kétszer, mondta is, hogy ő is misunggal fugázott, és sima csemperagasztóval ragasztott fel köveket a falra és a kéményre otthonában, és annak bizony egy jó része le is potyogott a fűtési szezon ideje alatt. No hát ebbe a hibába nem akartunk beleesni, ezért utánanéztünk, mivel is lehetne fugázni célszerűen és szépen.
Az egyik kertcentrumban találtunk is flexibilis fugázó anyagot 25 kg -os zsákos kiszerelésben. Egy zsák 7400 Ft, és éppen nem is volt raktáron, hanem várnunk kellett volna 4-5 napot, hogy meghozzák. Kicsit sokalltam az árat is meg a várakozási időt is, úgyhogy továbbálltunk. Jól tettük. Egy másik kőkereskedésben rátaláltunk ugyanarra a zsákos fugázóra 4000 Ft körüli árban (ez nem vicc, majdnem félárban van ma is a másikhoz képest!), több színárnyalatban. A kőkeres srác kiszámolta(!), hogy mennyi fugaanyagra van szükségünk az általunk megadott adatok alapján(hány m2-re való kell), és adott egy papírt, hogy a megmaradt anyagot visszavásárolja. Aztán ajánlott egy olajos kencét, amivel fugázás előtt egyszer át kell kennünk a köveket úgy, hogy a fugákba ne kerüljön, és az olaj kiemeli a kövek színét, illetve nedvességtaszítóvá teszi azokat. Aztán fugázás után, ha teljesen megszáradott a  fuga, akkor még egy rétegben kenjük, de akkor már telibe az egészet fugával együtt. Ennek az anyagszükségletét is kiszámolta, már nem is csodálkoztam, és újra felajánlotta, hogy az esetlegesen megmaradó mennyiséget visszavásárolja.
Így felszerelkezve tértünk haza, és kezdtünk neki a fugázásnak. 

MEO-sunk mindent precízen ellenőrzött

Szomszédainktól segedelmet is kaptunk a kezdeti munkákban.


Szomszédúr küszködik




Nagyon lassú, pepecs munkafolyamat következett. A fugázóval kitöltöttük a fugákat, aztán vízzel, szivaccsal, és fogkefével nekiálltunk a fugákat tisztítani, lemosni a kőről. Úgy akartuk kialakítani a fugákat, hogy a lehető legtermészetesebb módon, domborzati jelleggel kövesse a kövek adta lehetőségeket. A kövek ugyanis 2-3 cm vastagságúak és nincsenek felszeletelve, hanem pattintva lettek. Így sokkal szebb! Két képpel feljebb jól látszik szomszédúr előtt, hogy a kövek milyen vastagok és domborúak. Jó másfél heti munka után készültünk el vele.



 Mintegy 6 m2-t fedtünk be kövekkel. Mindezt azt hiszem sikerült úgy megoldanunk, hogy nem tűnik túl soknak sehol. Aki eddig látta, dicsérte. 

Ablak, redőny


 Laci, ennek a posztnak az ötletét te vetetted fel bennem. Így egy kis hiányosságot is tudok pótolni, amit egy előző bejegyzésemből kihagytam. 
Szóval Laci felvetette, hogy miként lehetne az eredeti, meghagyott és használatban lévő faredőnytokot szigetelni, mégse az legyen a hőszigetelés gyenge pontja.
Mi is azt szerettük volna, hogy az eredeti tok maradjon beépítve. 


Ezen a képen jól látszik az a bizonyos tok az ablak tetején.

De, sajnos, bármennyire is szerettük volna megtartani, ki kellett bontani, mert elég rossz állapotban volt. 
De, ha megtarthattuk volna, akkor is kellett volna valahogy szigetelni. Sok minden más nem jöhetett volna szóba, minthogy, ahogy eredetileg terveztem is, a redőnytok belső felületének felső és a szoba felé eső részét szigeteltem volna hungival (hungarocell). Ki is méregettem, mennyi hely marad a dobozban, ha a redőny teljesen fel van tekerve. Sajnos talán csak egy 2cm vastagságú szigetelés fért volna el benne úgy, hogy a redőny akadálymentesen működhessen és a szigetelés se sérüljön. Ugyanezen oknál fogva egy hőtükrös üveggyapot megoldás sem jöhetett szóba, arról nem is beszélve, hogy ebben az esetben a gyapot hamar el is porladt volna. Szerintem. Aki már rakott födémre, vagy bárhová üveggyapotot, az tudja miről beszélek. 
A következő illusztráció jól mutatja, hogyan is lehetne szigetelni belülről a faredőnytokot is akár.


De a kép csalóka, mert a redőny a tokban sokkal több helyet foglal, mint a képen látható. Azonkívül eme kép alapján olybá tűnik, hogy a szigetelés bár vékony, de biztos valami spéci anyag. Szerintem azonban vagy gumi jellegű megoldás, vagy valami szivacsos jellegű, mint a hangszigetelés. Esetleg műanyag, szilikonszerű? Ha szivacsos, akkor az nem jó, mert a külső behatásokra az elporlad, elveszti tulajdonságait nagyon rövid idő alatt. Napi szinten dolgozom vele, úgyhogy tudom. Ha műanyag, hát az meg nem hőszigetelő anyag. Ha szilikon, hát az valóban szigetelő anyag is, de nem hőszigetelő annak ellenére, hogy sok fajtája jól bírja a hőingadozásokat.  
Szóval igazából nem találtam én sem maradéktalanul kielégítő megoldást a problémára. De meg tudom mutatni, hogy mi hogyan építettük be az új ablakainkat.
Előző ablakos posztomban már írtam róla, hogy miként is történt, de néhány dolgot kihagytam. Vagy inkább nem illusztráltam. Beszéltem a szoknyáról, azaz arról a régi betonáthidalóról, aminek egyik feladata, hogy eltakarja a redőnytokot, és az ne látszódjon az utcáról.


Ezen a képen jól látszódik (kattints a képre a nagyításért), hogyan is helyezkedik el a két betonáthidaló. Két áthidaló párhuzamosan egymás mellett, de a külső, ha jól emlékszem 36 cm-rel lentebb van csúsztatva a párjához képest. Ennek a feladata, hogy takarja kívülről a tokot.
Az új ablakokra úgy szereltük fel az új redőnytokokat, hogy azok nem az ablakok tetejére, azaz nem föléjük kerültek, hanem a külső felületükre lettek ráerősítve. A redőnytok teteje az ablak tetejével van egy szintben. Az új ablakok szűkebbek pár cm-rel, ezért két oldalt hungival töltöttük ki a réseket 5 cm vastagságban,

kicsit sötét a kép, de azért látni a hungizást kétoldalt


 ill. ugye az ablak purhabbal van körbefújva. Így a szigetelés teljesen jó, hőhíd nincs. 

itt látható a purhabozás és a hungizás is

És szerencsénk azért volt, mert az új ablak a fölszerelt redőnyökkel pontosan illeszkedik a szoknyához. Mintha oda lett volna tervezve. 



Beépítés után maradt az ablak fölött egy közel 20 cm-es rés a régi doboz helyén. Azt a rést ugyanúgy hungival töltöttük ki, így az ablakok fölötti hőszigetelés szintén megoldottá vált.

látszik az ablak fölött a hungitömítés

Mára elmondhatom, hogy az ablakok jól funkcionálnak, jól szigetelnek, nem párásodnak, és könnyen működnek. Jó vétel volt.

2012. január 6., péntek

Cserépkályha

 A szobák teljes kialakítása után végre elérkeztünk ahhoz a fázishoz, amit talán a legnagyobb izgalommal vártunk mindketten - cserépkályhaépéntés.
Igazából elmondhatom, hogy a kályha 3 évig készült... Legalábbis ha azt számoljuk, hogy mikor kezdtünk el először gondolkodni a megépítésén és hogy mikor szereztük be az első elemeket hozzá. Elnézést kérek mindenkitől, de egy hároméves sztorival kell kezdjem a posztot. 
Tehát három évvel ezelőtt döntöttünk a kályha mellett, és a "piackutatás", illetve az elhatározás után mesterember keresésébe fogtunk. Az első mesterember, akit felkerestünk, a mi kis környékünk egyik leghíresebb kályhaépítő mestere. Meglehetős bizalommal és ugyanannyi kíváncsisággal tértünk be, vagy inkább le, egy hangulatos kis pincében található bemutatótermébe. Első telefonbeszélgetésünk alkalmával rögtön nem tűnt túl rokonszenves embernek, de első személyes találkozásunkkor sem változott ez a véleményem. Bár ő a környék legfoglalkoztatottabb kályhaépítő mestere, vagyis ma már inkább a fia, az emberi kapcsolatok kialakítása terén, de szerénység terén sem nyerte el tetszésemet. Nem, nem nagyarcú, hanem egyszerűen éreztem rajta, hogy beszélgetésünk alatt végig azt latolgatta, vajon hogyan is állunk anyagilag. Bár ez azonnal feltűnt, úgy döntöttem, nem fordulok sarkon és hagyom el a terepet, és nem is pöccenek be, hanem megpróbálok minél többet megtudni tőle is a cserépkályhákról. Aztán arra az el nem hanyagolható tényre figyeltem fel, hogy mindenáron meg akarja magyarázni a tutit, anélkül, hogy meghallgatná más véleményét... Egyébként ő az a fajta ember, akit azonnal leütnél, annyira idegesítően unszimpatikus, tenyérbe mászó képű. Annyi értelme azért volt beszélgetésünknek, hogy miután leskicceltem házunk alaprajzát, megtudtam, hogy nagy valószínűséggel nem lesz szükség vízpatkó beépítésére, mert a kályha szinte a ház mértani középpontjában lesz elhelyezve, illetve kicsit tisztába kerültem a kályhacsempék valódi árával. Hát nem nagyon örültem meg neki, na. Mesterünk aztán úgy döntött, hogy kijön terepszemlére hozzánk, addig pedig előre(!) kiszámolja a teljes költségvetést. Mindezt ugye úgy, hogy még az sem volt eldöntött tény, hogy akkor mekkora kályhára, mennyi építőanyagra, és hány csempére is lesz szükségünk. Egyértelműen éreztem, hogy hülyének néz, de beleegyeztem a terepszemlébe, és megegyeztünk az időpontban is. De másban nem! 
Adott időpontban aztán megérkezett hozzánk, és azonnal nehezményezte, hogy nehezen tud bejönni, hiszen akkortájt folytak az első belső átalakítási munkálatok. De aztán térült fordult, körülnézett, falra rajzolt, számolgatott és, figyeltem, egyre idegesebb lett. Tudtam miért. Nem a látottakra számított. Mint mondtam első találkozásunkkor érezhetően végig latolgatta anyagi körülményeinket én meg szándékosan "rejtegettem" előle lehetőségeinket. Kiérkezve a helyszínre aztán becsapva érezte magát, amitől dühbe gurult. Láttam rajta, szíve szerint sarkon fordulna és elviharzana, teljesen elment a kedve a kályhaépítéstől. Tudtam, hogy  bemutatótermében történt megjelenésünk, és beszélgetésünk menete teljesen tévútra vitte őt. De saját magának köszönhette. Kurvára nem szeretem, ha hülyére vesznek! Azért adott egy árajánlatot, és meg kell mondjam nem is volt az annyira rossz ajánlat. Egy komoly bökkenő azonban volt vele. Mégpedig az, hogy az árból, amit 355.000 Ft-ban állapított meg, azonnal kért 50 ezer előleget... 
Megkérdeztem hogy ugyan azt meg miért? Egyrészt nekem sem fizet senki előre az el nem végzett munkámért, másrészt én nem bíztam meg őt kályhaépítéssel. Mire ingerülten vagdalkozni kezdett, hogy ő mennyire utálja, ha átvágják, mert hogy akkor miért rendeltem(!) meg előre a kályhát, miért rángattam ki őt vidékre, ha fizetni meg nem tudok... Na erre bepöccentem én is, és megérdeklődtem tőle udvariasan még egyszer, hogy mégis ki a f....m rendelt tőle kályhát?! Mert én bizony nem. Ő akart annyira kijönni terepszemlére, én csak egy sima érdeklődéssel fordultam hozzá. De már megbántam! Hú ezen aztán teljesen kiakadt. Voltam én minden, csak rendes ember nem. Nagyon csúnyán összevesztünk, ezért aztán felhívtam figyelmét, hogy amíg finoman kérem addig hagyja el a házamat. Hál' Istennek aztán el is ment. 
Ez a sztori annyira bennem maradt, muszáj volt leírnom, a mai napig is bepöccenek tőle. És ez a barom úgy vesz hülyére sok más embert, hogy ökölbe szorul a kezem...

De aztán még néhány találkozó és megbeszélés után végül is rátaláltunk a megfelelő emberre. Mátyással többször is beszéltünk telefonon is és személyesen is, és komolyan bizalom alakult ki részünkről. Nagyon rugalmasan állt hozzánk (és szerintem másokhoz is), ezért azt is elfogadta, hogy legelső lépésként egyenlőre csak kiválasszuk a kályhacsempéket, ő pedig leszállítja számunkra azt, természetesen az ellenértéket azonnal rendeztük a megbeszéltek szerint. De aztán további anyagiak okán a kályhaépítés kicsit későbbre tolódik. Nem volt probléma, minden a megbeszéltek szerint zajlott. Hogy miért vettük meg évekkel előre a csempéket? Azon megfontolásból, mert az árak az idő múlásával egyenesen arányosan nőnek ugye.
A tavalyi év nyarán aztán végre elérkeztünk az átalakítás azon fázisához, amikor is elkészülhetett a kályha. Júliusban készülődtünk elő a "megrakáshoz", amikor is első lépésként kőmijes barátom megépítette a kályha emelvényét. Ugyanis párommal, és Matyival, a kályhaépítő mesterrel közösen úgy döntöttünk, hogy egy emelvényre lesz építve a kályha.
Az emelvény 45 cm magas, ami magában foglalja a hamuzót is. A hamuzó 60 cm mélységig nyúlik be.


A két szoba közé helyeztük, mint már írtam korábban a tervekről. Sőt úgy döntöttünk, hogy előrébb hozzuk a testet a nappali felé, hogy jobban tudja fűteni az előtte lévő teret, és Mátyás is azt mondta, jól döntöttünk, mert ha az eredeti tervek szerint elől szintben lesz a fallal a kályha, akkor a két szobát annyira befűti majd, hogy megmaradni nem lehet bennük, előrefelé pedig szerényen fűt csak. És szerintem szebben is mutat, ha kiemelkedik a fal síkjából. 
Következő lépésként előkészítettük a felhasználandó anyagot.

A kép bal oldalán feltűnik állandó MEO-sunk is.


A kályhához nem kellett minden alapanyagot Mátyással meghozatnunk, hiszen pl. kis méretű téglával, sima cseréppel rendelkeztünk, így azért nem kellett pénzt kiadni. Minden mást a mester hozott magával. Aki aztán érkezett a megbeszéltek szerint és nekilátott. 













utolsó mozzanatok

Mesterünk két nap alatt végzett. Volt miért örülnünk végre, hiszen testet öltött, amire évek óta vágytunk...