Folytatván a megkezdett járólapozási munkálkodásokat, elérkeztünk a következő lépéshez. Ami által egy nagy bosszúságtól is megszabadultunk. A bosszúság oka a tavaly elkészült betonozott bejárat és lépcső koszmegfogási és továbbítási együtthatója... Olyan mennyiségű koszt fog meg a sima beton, hogy az elképzelhetetlen, és mindezt önzetlenül tovább is adja, persze a lakás felé. Na ezt már az elkészülte óta szerettük volna kiiktatni. Hát most megtörtént kérem alássan. És elmondhatom, hogy töredék por és egyéb kosz jut már csak be a lakásba, ez tapasztalat, de az új belső járólapon még sokszor így is soknak tűnik... Persze, mert rajtunk kívül Brúnó és Kamikaze is előszeretettel közlekednek ki és be... Oszt egy gugyának, meg egy macskának magyarázza már el valaki, hogy törölje meg a lábát belépés előtt...
Szóval a kezdő felállás.
Kezdő lépésként teljes tisztítás, lesöprés. Következő mozzanat az előző posztból már ismert Sakret tapadóhíd felvitele a burkolandó felületre. Azzal a különbséggel, hogy itt kültéren nem előző este, hanem a munka megkezdése előtt, részletekben került föl, érthető okok (koszolódás, száradás gyorsasága) miatt.
Aztán lekerült az első sor...
Szerencsénk volt. Mondhatnám így is, de igazság szerint ki lett számolva előre minden. A kültéri lapok 31x31-es darabok, s mint látható 4 db egymás mellett pontosan kiadta a lépcső szélességét. Ugye nem kell mondanom, anyagtakarékossági és hulladék szempontjából ez mit jelent. Szinte, sőt nem is szinte, hanem valójában, lapra pontosan ki tudtuk számolni a felhasználandó mennyiséget - 120 db. Annyit is vettünk előzetesen.
Maga a lap az utóbbi években divatossá vált mozaikmintás. Bár nem szeretem, ha valamiből tucatárunk van, és előzetesen mást is akartunk, mégis emellett döntöttünk. Ugyanis ennek a lapnak a felülete "dorozmás", ahogy mifelénk mondják. Azaz úgy van kiképezve a felülete, hogy ne csússzon lehetőleg még akkor sem, ha párás, ködös idő van. Hát nem is csúszik.
Sok helyen láttam ebből a típusból, többek közt a szüleim teraszán is, de a legtöbb helyen használt színtől hülyét kapok. Biztos mindenki ismeri - nyers hús szín! Aki azt kitalálta! Príma Primissimát neki!
Na végül is teljesen véletlenül sikerült találni egy szép barna árnyalatot. Amíg azt meg nem láttam, addig biztos voltam benne, hogy nálunk ilyen járólap nem lesz! De - barnával nagyon ott van! És amikor rásüt a nap...
A belső oldalt is "felburkoltuk".
A lépcső szélén, az oszlopok alatt is, 5 cm-re engedtük ki a lapok szélét.
Ennek oka, hogy a betonfalat és az aljzatot, mint már korábban említettem egyszer, terméskővel fogjuk burkolni, s így a "kilógatás" által a járólap felülről rátakar majd a terméskőre, s egyszerűbb lesz fugázni, illetve esetlegesen a kosz, illetve tisztításkor a víz sem ül meg ezáltal a fugában.
A pontos előreszámolásnak köszönhetően, amit már akkor elvégeztünk, amikor a terasz készülőfélben volt még csak, viszonylag gyorsan haladtunk, és hamar kész lett a burkolás. És jelentem, mindössze egyetlen egy darab lap tört el. Az is rögtön a munka elején...
És akkor kész, még fugázás nélkül -
(Ne a vödröt tessék nézni, ez itt nem a reklám helye.)
Amint látható a fenti képen, az oszlopok alatt a lépcsőzetes törések, de csak a függőleges szakaszok, nem lettek leburkolva. Ennek pedig az az oka, hogy szerintünk úgy lesz szép, ha a terméskő burkolat a fal külső feléről szépen bekanyarodik, ezáltal talán kissé izgalmasabbá téve így a látványt...
Itt talán jobban látszik. Tehát a fal külső oldaláról a terméskő szépen "bekanyarodik", s feldobja a függőleges síkokat.
Ezen a képen jól kivehető a barna árnyalat.
A lenyugvó nap fényében...
A fugázás kezdete...
Természetesen ellenőrzés, és "felvigyázás" mellett. Egy kellemes, őzbarna nevű szint választottunk még a teljes burkolás megkezdése előtt. Így a fuga ugyanaz a szín beltéren és kültéren egyaránt.
És aztán kész. Ködös reggeleken így mutat.
A képen látható magasabbik fiatal leander annak a leandernek a "gyermeke", ami tavasszal Tomi segedelmével erőteljes metszésen ment keresztül, s ami aztán megfiatalodva új életre kelt. A másik, kisebb leanderecske, pedig szintén annak a gyermeke, de már a megfiatalodás utánról. Történt ugyanis, hogy Brúnó nagy örömében lendületes farokcsóválgatással letörte az egyik fiatal ágat, amit legott újfent vízbe tettünk. Oszt meggyökeresedett szépen ő is...
Aztá' egyenlőre így.