Tereprendezési munkálatok

 Négy év távlatából már nem emlékszem pontosan mindenre, de igyekszem jól összeszedni az átalakítások pontjait, munkálatait.

Gyakorlatilag 2006 karácsonya óta folyamatosan zajlik valamilyen munkálat.

Emlékszem karácsony és szilveszter között bontottuk el azt a bizonyos kukoricagórét, ami csurig tele volt vágott fával még az előző tulajdonosok idején. Képem sajnos nincs róla, mert pont előtte ment tönkre a fényképezőgépünk. Majd egy későbbi posztban közlök néhány rajzot, hogy milyen is volt az udvar és a ház eredeti elrendezése.

A következő év tavaszán pedig folytatódott az udvar rehabilitációja. Ami egyébként még a mai napig nem ért véget és az idei év is tartogat néhány fontos munkálatot.

De az elejéről.

Az udvarban áll egy fiatal, életerős, oltott meggyfa. Cseresznyemeggy. Nagyon finom, szinte édes termése van. Szegény teljesen körbe volt építve mindenféle csodával, ezért kicsit elkezdtük megritkítani körülötte a környezetet. Legelőszőr is elbontottuk azt a félig már a Szomszéd telkére átdőlt fatákolmányt, ami faházként, vagyis fatárolóként funkcionált korábban. Tényleg elég ramaty állapotban volt, gyakorlatilag azt vártam, mikor dől össze az egész.

A kép bal oldalán látható a kis meggyfa. Na, hát neki itt kellett volna felcseperednie...

Következő lépésként pedig elbontottuk a kerítést, ami a tyúkok miatt választotta ketté az amúgy sem túl nagy udvart. Ronda is volt, meg haszontalan is. Viszont az alapja tökéletes lesz a terasz díszfalához!

A képen kivehető, hogy a kutyaház előtt húzodott valamikor ez a tyúkkerítés. Az már viszont csak nyomokban látszódik, hogy két hatalmas fenyőfa állt a kutyaház mögött. Egyikük 42 éves volt, megszámoltam az évgyűrűket. Kb. 15-18 m magasságúak lehettek és teljesen leárnyékolták az udvart, illetve a szomszéd fürdőszobáját is. További hátrányuk volt még, hogy a szomszéd felőlünk eső tetőrésze, de az ő oldalukon is egy jó rész állandóan tömve volt tűlevelekkel és elszáradt kis gallyakkal, így az ereszcsatornájuknak bőséges súlytöbbletet kellett elviselniük, mivel az esővíz, vagy a hólé nem tudott elfolyni a dugulások miatt. Ráadásul az a dugulás vagy 20 m hosszan tartott. Saját kezűleg pucoltam ki nekik. És a hátrányhoz tartozott az is, hogy a fenyők alig 2 m-re álltak a szomszéd házától, ami tömésház. Szerencse, hogy a gyökérzet nem rongálta meg az alapját!

Nem volt játék a fák döntése. Hiszen egy rosszul megtervezett mozzanat, oszt búcsúzik a szomszéd háza, de lehet, hogy ők is, én meg mehetek a böribe.

Ezért kezdésként felmásztam az ágakon úgy a fa háromnegyedéig, ott egy jó vastag kötelet kötöttem fel, aztán vissza le. Fakitermelő cimborám aztán követve a példám felmászott úgy 6 m magasságba, kikötötte magát, aztán láncfűrésszel elkezdte a törzs nyiszálását maga fölött, miközben mi vagy öten folyamatosan húztuk a fát az udvarunk felé. Szerencsére minden jól alakult és a fa felső kétharmada az udvarunkban landolt. Aztán megismételtük ezt még egyszer a másik fa esetében is. Igazából akkor nyugodtunk meg kicsit (volt cidri rendesen), amikor már csak a két kb 6-7 m-es törzs állt csak a lábán. Itt már annyira megnyugodott fakitermelő cimborám is, hogy be merte vallani, hogy végig remegtek a lábai a félelemtől, mert egy lakóházhoz ennyire közel eső és ilyen hatalmas fát még nem döntött eddig...  De ekkor viszont mindjárt kettőt is.